Gloria Adams alkotása

Tíz éve immár, hogy évente háromszor egy-egy hónapra külföldről érkező festők, szobrászok, grafikusok szállják meg Csopakot, és nemzetközi művésztelep formájában alkotnak. 1998-ban jöttek először. A szervezés azonban már évek óta folyt. Kellett hozzá egy tetterős asszony, aki végigjárta a közép-európai művészlét ágbogait, aztán a 80-as évek végén Amerikába ment, de nem lett belőle tipikus dallasi. A festőnek indult Széchy Beáta, aki a 80-as években a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnökhelyettese volt, az Újvilágban is azon ügyködött, amin azelőtt itthon: a kortárs képzőművészek porondra juttatásán. 1990-ben létrehozta a Hungarian Multicultural Center nevű nonprofit céget és néhány év múlva már megint itthon volt, egy csapat amerikai és európai művésszel.

Jonpaul Schmidt alkotása

Az évi három alkalommal megrendezett művésztelepre ma már a világ túlsó feléről, Japánból, Ausztráliából és Mozambikból is jönnek alkotók, hogy a Balaton partján - Füreden vagy Csopakon, illetve időközönként Budapesten - egy hónap alatt magukba szívják a táj, a környezet, az itteniek szellemét. A táborba pályázni kell, a zsűri gondosan válogat a jelentkezők között, hogy a stílusok és műfajok változatossága minden csapatnál ösztönzően hasson.

A Vízivárosi Galériában látható anyagon valami különös hatású szellemi oldószer érezhető. Az amerikai, portugál, ausztrál, török, skót, német, olasz, svájci művészek - zömmel festők, de azért vannak itt kisplasztikák, digitális nyomatok, térkompozíciók is - laza dekoncentrációval hangolták munkáikat a balatoni tájra. Sok mű az erős pillanat-hatások és az otthonról hozott kortárs divatok csataterének tűnik, ilyen például Kristina Estell térkompozíciója, ami borostyánként fut föl a galéria padlójától egészen a plafonig, de a levelek egyenként tüllbe csomagolva döglött plázadekorációvá torzulnak. Jonpaul Schmidt papírszőttese az aktuális eseményeket emeli a szövés időtlen folyamatába, Robyn Kinsela a tó hangjait áramoltatja át a frottázstechnikával készült képén. A galériát megtöltő számtalan munka közül a nagy pillanatot Jenine Haard finom, grafikának látszó képe hozta, egyetlen, ritkásan erezett levél, de a kontúrokat alkotó selymes szálak emberi hajból és lószőrből valók. A mű mintha a természet emlékezetének lenyomata volna egy ember utáni korból: elementáris erővel bír.